A blog kezdete

Üdv!
Az első fejezetet meg is hoztam.
Jó olvasgatást!Sziasztok!
1. fejezet

New Yorkból költöztünk ide…Már vagy harmadjára,hogy költözködünk. De most úgy látszik ide letelepedünk,egy időre…Új suli,új emberek,új környezet;egyszerűen minden új számomra,és ez elég aggasztó. De majd minden a helyére kerül remélem…

-Kicsim!Le jönnél segíteni?Apád még a szobát pakolja,David pedig a könyveit rakja el.-ordított fel anyám az emeletre nekem.

-Persze megyek,csak még az iskolai cuccaimat berakom a szekrénybe!-mondtam,persze hazudtam,csak a titkos naplómat próbáltam valami biztonságos helyre rejteni…Dav ezt is megtalálja,olyan mint egy ovis.Le trappoltam a lépcsön, és beléptem a konyhába.

-Jajj szia!Légyszi rakd ki azokat-és rámutatott négy tányérra és négy villára.

-Poharakat is rakjak?kérdeztem.

-Szerintem igen,tudod mennyit iszik apád vacsora után.-na ja,gondoltam magamba,megiszik majd nem egy egész másfél literes üdítőt.-

-Ennyi? –kérdeztem.-

-Igen,kösszi!

-Rendben.- mondtam és vissza mentem a szobámba.Az író asztal elött álló székre leültem és elkezdtem firkálgatni,nem nagyon volt semmi más dolgom. Erre egy kopogtatást halottam az ablakomba,de eléggé meg ijedtem mert biztos hogy nem egy részeg tini vágott neki valamit az ablakomnak mert az emeleten vagyok,és elég hihetetlennek tűnne. Feltoltam az ablakom,és kinéztem,de nem láttam semmit.A nap lemenőben,gyönyörű volt ahogy rózsaszín,vörös és sárga színekben pompázik az égbolt,lassan alkonyodik. Ekkor csöngettek,hát igen,Dav érezte hogy nem volt valami sport szerű amit az asztal terítésnél művelt,mert hogy amikor vissza fele jöttem a segítségből láttam amint éppen zenét hallgat. Persze nem hifin mert egyből anyu és én is leszűrtük volna hogy nem is pakol. Így mivel engem nem hallott hogy lefele sietnék hogy kinyissam az ajtót,ezért nagy nehezen fel tápászkodott,és elindult lefele. A szembe a szomszédok voltak azok,Mr. és Ms. Sidell .Dav látszólag nagyon örült nekik,mert a lányuk Amy nagyon csini lány,és pont akkor pakolt ki a kocsiból amikor Dav az éjjeli lámpáját hozta fel. Ezt persze ti is értitek,egyből megtetszett neki,ja meg az is hogy éppen hajol,szánalmasan égő a bátyjám de ez van…

-Mr. és Ms. Sidell,nagyon örülök!Fáradjanak beljebb!-mondta David de persze a hangján hallani lehetet na mamika,tata hol a csaj,érezni lehetett hogy nagyon megkell magát erőltetni hogy ilyeneket mondjon egy jó kertvárosi szomszédnak.

-Köszönjük szépen!- mondta a két szomszéd. -Milyen kedves,és helyes fiad van Veronica.

-Hát igen, de viszont ha vendégek nincsenek,itt elszabadul a pokol.-mondja anyám kaján mosollyal.-

A vacsora jól indult,de nem volt valami jó a befejezése. Ugyanis ez az okos báttyjám köszönés után a szomszédok után szólt hogy azért elkérheti-e a lányuk telefonszámát…Naa gondoltam magamba,ennél jobb már nem is lehetne.Természetesen csak ámultak a szomszédok de azért megadták a telefonszámot,amin David mostmár bármikor zaklathatja azt szegény lányt.?Miután az „incidens” lezajlott elindultunk felfelé mindketten a szobánkba,csak hogy amikor David el akart fordúlni már a küszöböt majd hogy nem árlépte utána szóltam.

-Hé!Dav!Mi a baj?-kérdeztem reménykedve hogy apámék egy szót se hallotak.-Valami nincs rendben veled,mi a gond?

-Semmi.Milenne?

-Dav légyszi!

-Jajj hugi hagyjál már békén!

-Én csak érdeklődtem,baj?-kérdeztem de ekkor már megijesztett.

-Mióta aggódsz te értem?-kérdezte,s elindult felém mintha nekem akarna jönni.-mióta érdekel hogy vagyok?

-Sajnálom.-mondtam lehajtott fejjel,mintha megbántam volna,na jó azért bántott a dolog egy kicsit.

-Semmi gond!-mondta majd még közelebb jött azt hittem szívrohamot kapok,pedig csak a bátyám.Egy lépés semm volt köztünk,magához húzott és megölelt.Most az egyzser éreztem a testvéri szeretett.

-Nem kell értem aggódnod.-mondta majd eltolt annyira magátol hogy megpuszilja a homlokom.Majd sarkon fordult és mielött befordult volna a szobájába hátra nézett és intett egyet.Tudni kell Davről hogy nem rossz pasi,talán meg kockáztatnám ha nem lenne a bátyám hogy talán még tetszene is.

Első nap a suliban,reszket a gyomrom. Óra után találkoztam egy hosszú barna hajú lánnyal.

-Szia,te vagy az új lány ugye?

-Öhmm.Szia,igen.

-Hello én Elena Gilbert vagyok.

-Szia,én Rachel Williams.

-Nagyon örülök,és beszeretném mutatni az egyik legjobb barátnőmet Boonie Bennet-et.

-Szia,örülök Rachel!

-Én is Boonie!

-Szia,te biztos az új lány vagy.-mondta egy szőkés barna hajú,világos barnás szemű,igen jóképű fiú és átkarolta hátúlról Elenát,miközben a vállára rakta az állát.

-Stefan?Te meg hogyhogy?Azt hittem még órán vagy.-mondta Elena

-Tudom,de már itt vagyok.

-Szia,én Rachel vagyok.

-Helló Stefan Salvatore.-teljesen elálmúltam ahogy láttam,olyan jóképű volt,és jó kiállású,na és amilyen kisugárzása van,nagyon aranyos fiú.

-Naa,hova futsz öcsi?-kérdezte egy nagyon selymes hang.-Helló Elena.-Elena körbe forgatta a szemét majd becsukta a szekrényét,és elment.

-Ohh,szia-mondta a fiú.

-Szia!-köszöntem de ekkor már a gyomrom egy gubóba volt.

-Nos rendben,akkor én megyek is.-mondta Stefan és Elena után sietett.

-Damon,Salvatore.-mondta lassan és tökéletesen a fiú. Most már tökéletesen láttam amikor még az öccse után sietett(mint kiderült testvérek Stefannal)nem volt teljesen kivehető hogy hogy néz ki de egyszerűen csodálatosan.Magas,és izmos az alkata,gyönyörű szép kék szeme van(amitöl el is olvadtam egyszerre)és fekete vagy nagyon nagyon sötét barna haja van.

-Öhm…Én Rachel Williams.-mosolyogtam.

-Nagyon szép neved van.-mondta és olyan gyönyörűen csengett ez a szó az ő szájából : nagyon szép,jajj elájulok.

-Köszi.

-Te új vagy itt Rachel?

-Ö…Igen tegnap költöztünk ide.-mondtam és lehajtottam a fejem. Elkondolkodtam. Ha Elena az osztálytársam,és Stefan is és ő meg Damon testvérek akkor Damon biztosan idősebb lehet,és ki is járta a gimit..Jajj ne…-Jajj,már ennyi az idő,öhm sajnálom de mennem kell.-mondtam abban reménykedve hogy majd felajálnja hogy elkísér.Így is lett.

-Én elkísérhetlek;ha gondolod.

-Oké. Köszi.

-Rendben menjünk…- mondta és elindultunk.

Már a házunk elött járhatunk két-három tömbnyire mikor rá kérdezett.

-És,összebarátkoztál már valakivel,itt a suliból?-ajjaj gondoltam magamban;talán Te lehetnél a barátom.

-Hát,még csak ma voltam,ugyebár,de már most nagyon bejön Elana,meg Bonnie,de Caroline sem ellenszenves.

-Na annak örülök, ez jó,legyen is…Sok,rájuk majd számíthatsz bármi baj van.-mondta és lesütötte a szemét…

-Igen,a barátok nagyon fontosak.-válaszoltam,de nem értettem mire céloz.

-Nos,itt volnánk.-mondtam majd ránéztem az „új házunkra”.Damon ránézett a házra majd elmosolyodott és hozzám fordult.

-Szép házatok van.Remélem,majd lesz alkalmam egyszer belülről is gyönyörködni ebben a kívűlröl igen szép házban.-mondta majd elég komolyra vette a szót, s szemén láttam,most már tényleg komolyan kell rá figyelnem,és nem álmodozhatok mát arról tovább hogy egyszer majd közelebbről is láthatom a gyönyörű tengerkék színű szemeit.

-Óh,ebben teljesen biztos vagyok.-mondtam,s már közelítettem volna az ajtó felé hogy kinyissam és behívjam,de kedvesen visszaszólított.

-Jajj,nem,sajnos most nem mehetek be hozzátok.Bár oly’ annyira szeretném hogy egy másodpercel elöbb azt hittem nem szólók utánad.De sajnos most nem mehetek be…Még elkell intéznem egy pár dolgot.-mondta amin persze nagyon elszomorodtam,de tudtam hogy igazat mond,valahogy nem csak hogy megéreztem de a szemén is láttam hogy nem hazudik.Pedig nem ismerem még olyan jól hogy kiszámíthatóvá váljon elöttem.

-Ó,sajnálom,akkor majd máskor.-mondtam kissé szomorú hangon amit persze próbáltam disztingválni,de nem sikerült.

-Hé,ne légy bánatos,nem akarom hogy szomorú legyél,esetleg holnap?-kérdezte,majd egy féloldalas mosolyra húzodtak az akjai,és folytatta.-De majd eléd megyek a suliba. Rendben?

-Oké.-csak ennyit tudtam kinyögni,annyira elbűvölt hogy más nem nagyon jött ki a számon…Sajnos;pedig ez a iszonyúan helyes srác aki ebben a pillanatban most elöttem áll sokkal- de sokkal többet érdemelne egy okénál…

-Rendben, ezt megbeszéltük. Akkor majd holnap találkozunk.-mondta majd mosolygott egyet,és köszönt.-Szia,jó éjt!-jajj,azt hittem elolvadog,hogy lehet valaki ilyen édes…?És tökéletes?

-Szi-szia!Neked is jó éjszakát…-mondtam végül,de nagyon cikinek éreztem mindezt.Ezután sarkon fordult és elment,miközben ment hátra fordulás nélkül intett egyet.